Barikó – egy hely, ahol a fantázia szárnyal, a nevetés otthonra talál, és a mesék összekötik a generációkat.
Egyszer volt, hol nem volt, a Duna kanyarulatában éldegélt három leány…
Kezdetben a legidősebb és a középső; játékból, meséből és gyermeki kíváncsiságból építettek világokat az iskolában, ahol együtt dolgoztak.
Az évek során ezek a világok előadássá formálódtak – árnyjátékká, bábjátékká, szerepjátékká.
Egy napon, egy Amúr parti történet jött velük szembe, amit elkezdtek feldolgozni, de a folyamat megszakadt. Hét év telt el…
A mese újra hívni kezdte őket a feledés homályából. Ahogyan a történet egyre inkább kezdett megvilágításba kerülni, olyan finom hangokkal olvadt bele a legfiatalabb lány is a mesébe. Ebből a hármas találkozásból lett a BARIKÓ Társulat.
Hisszük, hogy a fantázia fejlesztése, a szerepjáték, a vizualitás és a nyelvi kifejezés gazdagítása elengedhetetlen részei a személyes fejlődésnek, segítenek eligazodni a világban és önmagunkban.
Arra törekszünk, hogy egy biztonságos teret kialakítva erősítsük a bizalom szálait önmagunk, egymás és a világ felé, kortól, nemtől, származástól függetlenül.
Hiszünk abban, hogy a gyerekek képesek megfogalmazni a problémáikat, megoldásokat találni, és bátran segítséget kérni, ha szükségük van rá.
Azt szeretnénk, hogy korosztálytól függetlenül mindenki megtalálja a saját kifejezési módját – legyen az zene, szó, mozgás, játék vagy alkotás.
Olyan világot képzelünk el, ahol a szabadság, a méltóság, a tisztelet, az önállóság és a felelősség kéz a kézben jár – az őszinte kapcsolódás révén.
Nem képzett színészek vagyunk, hanem alkotótársak, akik hisznek a történetek erejében, a munka gyümölcsében. Számunkra nem a tökéletes előadás a cél, hanem az, hogy kapcsolatot teremtsünk – a nézővel, a mesével és önmagunkkal.
Fontos számunkra, hogy a mai digitális korban is teret adjunk a képzeletnek, egy belső utazásnak, a közös alkotás örömének, a történetmesélés varázsának.
„Szeretem a bábokat és mindent, ami velük kapcsolatos. Szeretek történeteket kitalálni és előadni, színpadra állítani. Szeretem a vidám embereket és azokat, akik a csúszdákon felfelé csúsznak. Tanítóként megtapasztaltam, hogy a mesék milyen hatással vannak a lélekre. Művészetterápiát is tanultam, hogy a bábozás eme léleknyitogató hatását tovább tanulmányozzam. Szeretek festeni, de legjobban bábokat készíteni. Észre sem veszem az idő múlását, miközben megszületik egy lény az asztalomon. Örülök, ha megmutathatom nektek őket, az asztalfiók e lakóit, hogy megmozdítva elgémberedett tagjaikat felvidítsanak vagy épp elgondolkodtassanak titeket.”
„Ami engem a leginkább kikapcsol a hétköznapi mókuskerékből, az az alkotás minden formája, leginkább a festés, a színekkel való munka. A Dekor Suli után, dráma szakon végeztem a Waldorf, nappali tanárképzésen. A színjátszás áldásos hatásai átszőtték tanítói munkámat úgy, mint a nyelvi készség fejlesztése, belső kép és fantázia megalkotása, szorongások oldása, önbizalom növelése. A humor és a szabad játék öröme szerintem átültethető minden tevékenységbe. Az intézményi keretekből való kitörésem után most azon dolgozom, hogy a mese, a játék és azon keresztül egymás elfogadásának üzenete eljusson a gyerekekhez.”
„Kicsi korom óta vonz, hogy történeteket elmeséljek, előadjak. Az óvodában én voltam a mesemondó, aki az anyukájával megtanult, begyakorolt mesével elaltatta a többi gyereket. Imádtuk azt a varázslatot, ahogy a hétköznapi tárgyak átváltoznak az előadás során. Lámpából kard lett. Régi szoknyából hosszú boszorkányhaj. Szőnyegből óceán. Az első gitáromat 14 évesen kaptam meg. Akkor egy másfajta történet mesélés indult útjára. A zene nekem segít felszínre hozni a ki nem mondható dolgokat. Segít feldolgozni, felszabadítani a bennünk zajló folyamatokat. A leghálásabb mindig is a torkomban élő hangszerért voltam. Ha énekelek, varázsolok. Biztonságosabb hellyé varázsolom a világot.”
A BARIKÓ Társulat örömmel vállal előadásokat óvodákban, iskolákban, közösségi terekben, kórházakban, műhelyekben, fesztiválokon, ünnepi eseményeken vagy bárhol, ahol igény van ránk.
Ez a különleges előadás a legkisebbekhez szól: a felfedezés öröméről, a türelemről és a változás szépségéről mesél. Eric Carl meséje alapján átdolgozásra került – játékosan, élőzenével és sok-sok közös élménnyel.
Zenés, interaktív asztali bábjáték élő szereplőkkel és hangszerekkel
2–6 éves korig. Bölcsődés, óvodás és alsó tagozatos csoportoknak, családi programként is.
20 perc.
Csendes, zárt vagy kuckós tér (pl. óvodai szoba, kisebb rendezvényterem), ahol 2×2 m-es tér biztosítható. Hangosítás nélkül, természetes hanggal és akusztikus hangszerekkel.
Egy picike hernyó egy reggel éhesen ébred. Elindul, hogy jóllakjon – de nem is sejti, mennyi meglepetés, finomság és kíváncsi tekintet les rá út közben. Ahogy napról napra falatozik, növekszik, változik – s végül csodálatos pillangóvá válik. A kisgyermekekkel együtt figyeljük meg a változást – s közben mi is változunk egy kicsit belül. A mese során a gyerekek nemcsak nézői, hanem résztvevői is lesznek az eseményeknek: együtt segítenek, hangokat és mozgást keltenek életre, és szinte észrevétlenül tanulnak a természet ritmusáról és a belső fejlődésről.
Egy erős és mély témát dolgozunk fel ebben a mesében – a félelem megismerése, az ismeretlennel való szembenézés, és az önismeret fontos és időtlen üzenete minden korosztály számára.
Interaktív bábjáték és színházi mesejáték.
Osztályközösségeknek: 3. osztálytól – 8. osztályig. Gyerekeknek 5 éves kortól, felnőtteknek is szóló családi élmény.
40-50 perc
Bármilyen nyitott vagy zárt tér, ahol van egy 3x2m-es sík placc – hangosítás nélkül is működik, járható ülősorok.
Régvolt időkbe, a messzi Szibériába repít ez a történet. Amikor a medvét tajgai embernek, a fákat erdei embernek vélték. Egy testvérpár elindul vadászni. Egyikük eltűnik. Ahhoz, hogy a másik megtalálja, hét félelmet kell legyőznie és bátor szívét megtalálnia. Az előadás során valóságos és mesebeli ellenfelek, bábok, szereplők és hangok kelnek életre. A közönség nemcsak nézi a történetet, hanem részesévé válik: hol Indiga belső hangjait testesíti meg, hol a félelmek szörnyeivé alakul.
Minden mese után egy órás feldolgozó foglalkozást kínálunk, amely lehet kézműves alkotás, drámajáték, éneklés vagy beszélgetés, mindig az adott korosztály és közösség igényeihez vagy egyéb kéréshez, fókuszált témához igazítva. Figyelembe véve azt, hogy mindenki a maga tempójában és saját nyelvén kapcsolódhasson a történethez.
Ez a biztonságos és kreatív tér arra szolgál, hogy visszanézzünk és tovább gondoljunk mindent, mélyebben megértsük, amit a mese során átéltünk. Játszunk, beszélgetünk, éneklünk vagy alkotunk – együtt, a saját tükrünkben, hogy a történet bennünk tovább élhessen.
Időtartam: 60 perc
Ajánlott korosztály: 8–12 év (de rugalmasan alakítható)
Eszközök: nagy papírlapok, kartonok, színes ceruzák/filcek, kavicsok/kártyák, esetleg hangszerek vagy hangkeltő eszközök
Megismerjük egymást játékosan.
Minden gyerek húz/vagy ír egy kavicsot vagy kártyát egy zsákból, amin egy érzelem vagy félelem szimbóluma van (pl. gyávaság, szomorúság, sötétség, gyengeség, hiúság, vadság, magány, stb.).
Ezután körben ülve röviden beszélgetünk:
„Volt-e már, hogy ezt érezted?”
„Mi segített?”
(Cél: azonosulás, megnyílás, biztonságos tér létrehozása.)
Alternatíva kisebbeknek: „Hangos mesevisszhang”: különböző hangokat adnak ki (suttogás, zörej, dobbanás), amit a mese egy-egy része idéz bennük.
A gyerekek csoportokban megjelenítenek egy-egy félelmet mozgással, hanggal, testképpel vagy el is játszhatják a kedvenc mese karakterüket. Ezután a „főhős” (egy vállalkozó vagy egy vezetett szerepjáték során egy segítő) „átkel” rajtuk.
Ez lehet dramatikus jelenet vagy egyféle mozgásos „út”.
(Cél: testi-lelki átélés, katarzis, csoportdinamika.)
Mindenki elkészíti saját „Belső bátorságtérképét”:
Mik az ő „hét félelmei”?
Mik a „segítői” – barátok, belső erőforrások, szuperképességek?
Rajzolhatják, írhatják, képekben vagy szimbólumokban is kifejezhetik.
(A végén, ha van kedvük, meg is oszthatják egymással.)
Mindenki elmondhat egy szót, érzést vagy képet, amit elvisz magával a foglalkozásból.
(Aki nem szeretne beszélni, választhat egy kavicsot vagy rajzot mutathat.
Szeretnénk, hogy előadásaink ne csak nézőként szólítsák meg a közönséget, hanem aktív résztvevőként is – a gyerekeket mozgásra, cselekvésre, közös játékra hívva. Darabjaink a gyerekekhez és felnőttekhez egyaránt szólnak – más-más síkokon, mégis közös élménnyé válva.
